Az első 100 lépés (Tényi Tamás)

az első 100 versem feltöltése apránként, meg néhány fotó... a műkedvelőknek rohanó világunkban ezek kirakó darabok az életemből és akinek van ideje és türelme összerakhatja az életemet.

A néma szólal meg először, de a vak észre sem veszi, s a púpos mindezt vigyázban figyeli. Néma most a hazaszeretet, vakon figyel a nép, s a "púpos" büszkén veri mellét.

Nappalok, éjjelek s én újra ébredek. Látok sokat, fehéret, feketét. Tudom meglopják a hontalant. Nappalok, éjjelek s újra erre kelek. Aluljárók, hidak, szomorú a jelen, a valóság doboz, pokróc és bűz. Elborzaszt a sok élő tetem, kik hiszik fájdalamt a drog mi elűz. Aluljárók, hidak, a szomorú jelek. Segítenék, adnék de nem lehet. A kontraszt a semmi és minden. Otthonok, és elhagyott gyermekek. Ha nem látod, próbálod hinni nicsen. Segítenék, adnék, de többet nem tehetek. Reggel végre, a sarkamra álltam, s happyrulám az ágy szélén hagytam. Fohászkodtam 1 perc díjmentes örömért, így indultam away a boltba kenyérért. Hátha mellé örömet is kapok, de a pénztártól mosoly nélkül távozok. talán sokat kértem, magasra tettem a mércét, 1 perc talán már túl nagy érték. Nem tudják? 1 percben az élet benne van, az idő nem tisztesség, aki csak úgy illően utánadrohan. Versenyezz, mert mindennap megteheted, az öröm nem azért van, hogy mélyen a zsebedbe tedd. Ha elsőre sok az egy perc, másodperecenként haladj, örülj forever, hisz ez életben tart.